Ars Sacra fesztivál a PSG-ben szeptember 19-én

Ars Sacra fesztivál a PSG-ben szeptember 19-én

Az Ars Sacra Fesztivál keretén belül szeptember 19-én szerdán a Pintér Sonja Galériában Ganczaugh Miklós Körképek című kiállítása nyílik. Ehhez kapcsolódóan szervezünk kerekasztal-beszélgetést Kortárs hit és kortárs művészet címmel.

A beszélgetés dátuma: 2012. szeptember 19. szerda 18 óra.

A beszélgetés résztvevői, melynek moderátora Sturcz János művészettörténész:

Asztalos Zsolt képzőművész, Borsos János képzőművész, Ganczaugh Miklós képzőművész, Gerber Pál képzőművész, Gulyás Gábor esztéta, a Műcsarnok igazgatója, Lovas Ilona képzőművész, Lőrincz Lilla képzőművész, Kicsiny Balázs képzőművész, Mátrai Erik képzőművész, Nagy Tamás építész, tanszékvezető MOME és Zatykó László OFM.



A téma bevezetője:



KORTÁRS HIT ÉS KORTÁRS MŰVÉSZET



Keveset hallani a kortárs művészet és az intézményes történelmi vallásokban való hit (itt elsősorban a keresztény egyházakhoz kötődő hitről van szó) párbeszédéről, miközben az utóbbi néhány évtizedben soha nem látott módon kitágult a transzcendencia kifejezésének művészi eszköztára.

Talán egy évtizede is volt már, hogy a Műértő folyóirat körkérdés formájában élvonalbeli magyar művészeket, művészettörténészt, filozófust szólaltatott meg a szakralitás és a személyes munkájuk kapcsolatáról (válaszolt: Nagy Tamás, építész; Schmal Károly, grafikus; Lovas Ilona, képzőművész; Sturcz János, művészettörténész; Türk Péter, festőművész; Tillmann J. A., filozófus és mások).



Pár évvel később Bakonyvári M. Ágnes a Vox Artis Alapítvánnyal egy kiállításhoz kapcsolódó szimpózium keretében foglalkozott a témával az Erdős Renée Házban.

2007-ben Sturcz János vezetésével a mi galériánk is vállalt a téma körüljárásából egy szeletet, mely előzménye volt a 2011-es MODEM-beli Istenem című nagyszabású kiállításhoz kapcsolódó többnapos szimpóziumnak.



Galériánkat (Pintér Sonja Kortárs Galéria) több mint tíz éve alapítottuk.

Sajátosan közép-európai problémákkal foglalkozunk. Ennek fontos része a keresztény kultúra korszerű megjelenítése, annak ellenére, hogy ez a téma ma kívül esik az intézményes kortárs művészet fő áramának diskurzusán. Több, a galériánkhoz kötődő művész alapkérdése a személyes hitének kifejezése, a kortárs művészet eszközeivel való megfogalmazása.

Azonnal eszünkbe jut sok kérdés: miben különbözik az egyházművészet, a szakrális művészettől és a hittel születő művészettől, mik a megjelenítés korszerű eszközei, mik segíthetik megérteni a művészet modern nyelvezetét, hogy jutnak el ezek a befogadókhoz, hogy jut el az egyházakhoz, van-e kapcsolat a hívő művészek és az egyházak között, befogadják-e az egyházak a kortárs műveket, mecénásai-e a mai egyházak a művészeteknek, ha igen, kik és hogyan döntenek arról, mely művészetet és művészeket támogatják?

És még mennyi kérdést tudnánk feltenni ebben a kényes témában, ami nem csak a mi országunkban probléma, mert nem újkeletű európai jelenség az egyházak és a művészet elszakadása egymástól. A 2003-ban Graz-ban megrendezett Himmelschwer című - az egész várost érintő - kiállításon a legmagasabb színvonalú kortárs műveket helyezték el liturgikus terekben vagy éppen fordítva, szakrális műveket az utcákon, tereken, raktárépületekben, de még templomtetőn is, bemutatva hogyan találhatnának ismét egymásra az egyházak és a mai művészet, köztük az ember, mint befogadó. Magyarországon hasonló céllal, a magas művészet felkarolásával jött létre a Pannonhalmi Bencés Apátság kortárs gyűjteménye (Varga Mátyás OSB), a pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivál, a Tihanyi Bencés Apátság tárlatsorozata (Korzenszky Richard OSB) és a Kuklai Antal vezette sárospataki kortárs művészeti kiállítások és programok.

Galériánk megpróbálja ezzel a kerekasztal-beszélgetéssel felmérni, hogy hol tart jelen pillanatban a párbeszéd az egyházak, a művészettörténészek és a művészek között.