Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
Bondor kiállítás megnyitó
 

Bondor kiállítás megnyitó

Március 22-én, csütörtökön este nyílt meg Bondor Csilla, "A mélység felszínén" című kiállítása.
A megnyitó beszédet Sturcz János, művészettörténész tartotta meg. Ennek egy részletét közöljük:

A mélység felszínén című kiállításában Bondor Csilla nemcsak a grafikát, festészetet, szobrászatot, tárgy-, videó- és installáció művészetet egyesítő, egyéni interdiszciplináris médiumát fejleszti tovább, de továbbépíti hétköznapi tárgyak metaforikus használatán alapuló, természethez és transzcendenciához közelítő ikonográfiáját, kitágítva azzal az illúzióra alapozott, a nézetek váltogatásával létrejövő optikai játékkal, amelyet körülbelül öt éve kezdett kikísérletezni. Sajátos, trompe l’oeil-szerű falinstallációs műfajának kiindulási pontja az építkezési hulladék deszka volt. Az erősen anyagi jellegű, részben a pusztulást idéző, mesterséges és természetes, sík és tér, élet és halál peremén mozgó hordozó most a szinte testetlen, átlátszó műanyag fóliával, üveggel, videó vetítéssel, az anyagtalant megidéző fénnyel egészül ki, ami virtuális teret teremtő „reliefjeit” valóságos, bár tünékeny térbeli installációvá alakítja. Most bemutatásra kerülő alkotásainak jelképrendszere a víz archetípusához kötődik, melynek tudattalant megidéző, álomszerűen derengő, lebegő közegében a szimbólumok - hajók és ladikok, dézsák és edények, magok és petesejtek - szabadon alakulnak egymásba. Korábbi kiállításaihoz hasonlóan az egyes művek itt is értelmezhetőek külön-külön, de olvashatóak egybe is, mint egy vízzel feltöltött, akváriumszerű térbe helyezett fríz képei.
A kiállítás méretében és gondolatilag is meghatározó műve A mélység felszínén című falinstalláció. Látszólag egy nyugalmas tó- vagy folyóparti jelenet. Ám sehol egy ember, élőlény, növény, napkorong, szerves életnek nyoma sincs, még a lényegi jelentést hordozó víz sem jelenik meg, „mélységét” paradox módon a fal síkja adja. De ez a sík ragyogóan fehér, fénnyel teli és „végtelen”, legalábbis a végtelen illuzórikus látszatát az egyre kisebb csónakok teremtik meg. A véges magában hordozza, szüli a végtelent. A csónakok üresek, elhagyatottak, látszólag cél nélkül sodródnak, s talán éppen ezért antropomorfak, olyanok, mint az élettől megfosztott porhüvelyek, vagy még inkább, mint egymáshoz látó- és hallótávolságra lebegő, mégis elszigetelt emberi lelkek, akár egy család tagjaiként is beazonosíthatjuk őket. (Mint Caspar David Friedrich: Az életkorok című festményének öt hajóját.) Bondor Csilla csónakjai azonban sem nem olyan drámaiak és heroikusak, sem nem olyan idilliek, mint a romantika viharos tengeren hányódó, de végül révbe érő hajói. Az ő lélekvesztői bár veszélyeztettek, de nem süllyednek el az ember múlandóságára és Isten lényegének kifürkészhetetlenségére emlékeztetve, jégbe fagyva. De nem is húznak vitorlásokként a végső menedéket jelentő, az örök megváltást szimbolizáló kikötőbe, mint C. D. Friedrich képein. ( A hajótörött „Remény”, Vitorláson, Az életkorok) Bondor Csilla sajkái nem csábítanak távoli utazásokra, de nem fenyegetnek a bolygó hollandi örök otthontalanságával sem. Egy helyben lebegnek, de nem irányt vesztettek, szilárdan, helyzetükkel megelégedve lebegnek az immáron fénnyel teli „mélység felszínén”. Az ő ladikjai halászeszközök, némi bibliai felhanggal. De nemcsak azért, mert az apostolok lélekhalászok voltak, s a bibliai csónak így a lélekkel kapcsolódik össze. Bondor művét részben a Teremtés könyve egyik mondatának - „A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek felett.” Ter 1,2 - Eckhart mesteri kommentárja inspirálta.

(...)

Bondor Csilla kiállítása a legkülönbözőbb dimenzióiban megjelenő életet és a víz jelentéseit járja körül, minimalista eszközökkel, de tökéletes szellemi, spirituális koncentrációval és személyes hitelességgel. 16 éves korában kezdett el öntudatlanul csónakokat, hajókat rajzolni, s az óta kötődik a folyópart megnyugtató, megtisztító szcénájához. Ezt továbbgondolva mélyedt azután el a víz többértelmű jelentésrétegeiben, a bibliai sötét vizek ismeretlen és félelmes mélységétől a tudattalan taván át a megtisztító, szakrális forrásig, s mindezt saját élethelyzetére, saját életadó szerepére vonatkoztatva értelmezi. A klasszikus, egyszerre az élethez és a halálhoz kötődő, antropomorf hajó szimbólumot, illetve a mágikus edények jelentéseit gondolta újra, melynek hátterében ott érezhető a nőművészet hatása. Hiszen mindkét tárgynak erősen feminin konnotációi vannak ősidők óta. (A hajó Freud álomszimbolikájában a női nemi szervet jelképezi, „hasonló alakja” miatt, egyes török népeknél a női nem emblémája, az angol nyelvben is nőnemű. Bondor csónakjai legközelebb Lovas Ilona fára húzott bélből készült, antropomorf, emberi porhüvelyekre, lelkekre emlékeztető magformáihoz és Németh Ágnes fűzfavesszőből font Lélekhajójához állnak. Ahogy a csónakot, úgy a különböző edényeket is gyakran azonosították az anyaméhvel. Az Árpádkorból fennmaradt néhány csónak alakú koporsó és még több, a pogány rítusokat idéző csónak formájú sírgödör. De gyakoriak a csónak alakú bölcsők is.)
Bondor Csilla egyéni, személyes hitelű ikonográfiájával, az ősi szakrális és mélylélektani szimbólumok újraértelmezésével, rendkívül kifinomult, az anyagi és az anyagtalan határán mozgó, konceptuális alapú, mégis a realitásban gyökerező, komplex vizuális jelrendszerével olyan, a lét és a nem-lét határterületén mozgó kérdéseket képes közhelyek nélkül újrafogalmazni, amelyek az emberi élet és saját léte lényegét, szakrális és metafizikai gyökereit érintik. A végeredmény igazi meditációs objektum az élet alapvető metafizikai kérdései iránt érdeklődő néző számára.